Napi vers

Valamikor szavaltam ezt a verset. 




Baka István

Álmatlanság

Meg-megreccsen a bútor az éjben.
Csapból víz csöpörész valahol.
Ilyenkor az ember, a gond fia végre
Nappala terheitől szabadul.
Emberi lelket kapnak a tárgyak
Ilyenkor, az éjközepen,
S szótalanul,
                    vakon
                              és süketen
Szétszélednek a házban.
Küldi ilyenkor az óraütés
Erre
       meg arra
                      a perceket, és
Sántifikálnak a tárgyak
                                    az éjben,
Szállnak a liften fölfele élve,
Alig élve,
             talán nem is élve,
Megtorpanva, ha víz cseperész,
Poharaznak, ügetnek, a táncot
Szaporázva, akár a cigányok,
Vagy lesekednek, akárcsak a vész,
Ajtót, lakatot feszegetnek,
Szakadozgat a sok vezeték,
A világ, amit ők hiteleztek
Minekünk, ma megint az övék,
Benyújtva a számla.
                              Aludnál,
S vergődsz csak a fekhelyeden,
Nem tudsz elaludni -
                                nem ad már
Nyugalmat az éjszaka sem.